• Termékkategóriák
14 Sze

Veled a holdfényben (jelige: BlackViolet, 15 éves)

Csak írok. Most egy szakadt papírlapon formázom a betűket, amit az angol füzetemből rángattam ki. Talán örökre a lap rejtekeibe húzódnak a szavaim, de lehetséges, hogy nem sokára a számítógépembe pötyögöm be mondataim rejtett tartalmát. Éjfél van. Ha a sötétségről, és a susogó fákról nem ismerném fel, ott van a karomon az a régi karórám. Bőrből, kopottan és néha kiesik egy mutatója, de mindig nagy gondossággal visszaerőszakolom a helyére. A másodpercmutató egy vonalba kerül a többivel, majd elindul előre, megkezdve egy újabb napot ezzel. Ebben a pillanatban ráz ki a hideg és önt el a libabőr. Talán a hűvös szélnek köszönhető, de közre játszhat a jéghideg tenyered a fedetlen derekamon. Alattomosan becsúsztattad a ruhám alá, amíg én az órámra figyeltem. Mosolyra rándul a szám, mit sem törődve azzal, hogy már régen otthon kellene lennem. Lekapod a pulóvered és felém nyújtod. Úgy teszek, mintha megfontolnám a dolgot, holott régen magamhoz kapnám és addig ölelgetném, amíg érzem benne az illatod. Esetlenül felveszem magamra, és hiába méretekkel nagyobb, számomra tökéletesnek ígérkezik. Tovább sétálunk a holdfényben, magunk sem tudjuk hova. Előre. Visszafelé. Jobbra. És ki is érünk egy rétre az erdei ösvényről. Ezerszer voltam itt, ha nem többször. De melletted még ez is ismeretlen. Leülünk az első utunkba kerülő padra és nézni kezdesz. Mostanában egyre többször teszed ezt. Pusztán elbambulsz rajtam vagy engem elemzel állandóan? Még a gondolatába is belepirulok, hogy részletesen végignézel. Szerencsére a sötétségtől nem láthatod zavaromat, az kellene még. Kinevetnél, hiszen már sokadára pirulok el előtted. De talán mégse nevettél volna most. Ez az este valahogyan más volt. Ott ültünk egy erdő közepén kézen fogva, és valamin nagyon zakatolhatott az agyad, mert mikor megszólítottalak nem reagáltál. Újból szóltam, akkor végre felnéztél. Gyanús magyarázkodásba kezdtél, de én elhallgatattalak. A mutató ujjam a szádra tapasztottam, így beléd fojtva a szót. Ezután minden begyorsult. Már nem számítottak a csillagok felettünk, se a következmények, hogy ilyen sokáig elmaradtunk. Gyengéden felém nyúltál, beletúrtál a hajamba, és magadhoz húztál. A következő pillanatban már összeértek ajkaink és szikraként jött a felismerés: beléd szerettem.

Loading...