• Termékkategóriák
15 Sze

Tűzfarkas és Jégsárkány – részlet (jelige: Ahány könyvet elolvastál, annyi világban éltél, 13 éves)

A sötét folyósókon lépkedett. A falak visszaverték léptei zaját, de mást nem hallott. A falakon néhány őr sétálgatott, kezükben íjjal, övükön karddal. A távolban egy hóbagoly huhogott, Nikaya pedig egyszerű bőrruhájában, hosszú, barna hajával tökéletesen illett a vár hideg, neki mégis hívogató folyosóihoz. A bácsikája ajtajában megállt és kopogott a vas zsanérokon lóg, fenyő ajtón

– Jack bácsi! – belépett. A férfi az íróasztalánál ült és egy gyertya fényénél olvasta a készletekről szóló jelentéseket.

– Királyn… – a lány félbeszakította.

– Ettől a szótól falra mászok! Van nekem nevem is.

– Világos. Mit szeretnél?

– Válaszokat. Ki volt a nagynéném? Mi történt vele és miért nem tudtam róla?

– Alyssanak hívták. A legbátrabb lány volt, akit ismertem, hármunk közül a legkisebb. Férfiakat megszégyenítően lovaglott, lőtt és vívott, de sokbosszúságot okozott anyánknak. Nem szeretett varrni és táncolni. Ő volt a mi imádott kishúgunk. 16 éves volt,- a Windearlykkel akkor is hadban álltunk-amikor egy nap kilovaglott, az íja nála volt, de más nem. – Jack hangja megbicsaklott. – Azok az átkozott keselyűk elkapták! Magukkal vitték! Tőle akartak információkat kapni… – megállt egy pillanatra. – De ő nem engedett. Nem árulta el az otthonát. Azt mondják, nyilvánosan kínozták, verték, de ő meg sem szólalt. Akkor előhoztak egy nála alig idősebb lányt. Reszketett, de ő sem beszélt. Alyssa azonnal felismerte a bátyja jegyesét. Azzal fenyegették, megölik édesanyádat. Lord Windearly örököse ráfogta az íját. Alyssa az egyik őr tegezéből előrántott egy nyilat és azonnal kilőtte. Az ifjú keselyű a földre rogyott és elszabadult a pokol. Myla elfutott, Alyssa pedig egyedül harcolt. Kitartott, de amikor két katona lefogta, egy harmadik pedig elindult fel, a saját életének vetett véget egy karddal. Utoljára azt mondta, a farkasok a keselyűkből fognak lakmározni. – Nikaya szinte maga előtt látta, ahogy a fiatal lány inkább magát öli meg, minthogy megadja ellenségeinek ezt az örömöt. – Az emberek szerették. A nemesek és a köznép egyaránt. Most benned látják azt, amit egykor benne.

– Bosszút állok érte. Azt mondták, a Cloeerokra hasonlítok, de mindig inkább farkas voltam.

– Azon kívül, hogy zöld a szemed, annyira hasonlítasz rájuk, mint Alyssa. Semennyire.

– Ha a nép szerette a nagynénémet, akkor olyan akarok lenni, mint ő.

– Már olyan vagy… jó, a szemed nem. – mindketten felnevettek, de volt egy kis keserűség a kacagásukban. Olyan volt, mint a farkasok éneke, amikor elejtik a zsákmányukat.

– Miért látják bennem a felszabadítót? Képtelen lennék uralkodni. Néha még magamon sem tudok. – a lord a sarokban álló térképhez lépett.

– Tudod, vannak szabályok. Ilyen például, hogy több száz éve viselünk háborút a Windearlyk ellen, és minden összecsapásban nyertek. Mindegy volt, hogy visszavertük-e őket, mert az uralkodóház mellettük állt. Az egyszerű életben is vannak szabályok. Példának okáért: egy lánynak nem kell íj meg kard, nem parancsol és főként nem szónokol a királya ellen. Te attól a perctől fogva, hogy van akaratod, tudatod, minden szabályt felrúgsz. Amikor megjelentél itt átfagyva, rémülten és elmondtad, mi történt, tudtam, mi fog történni, mert még a legbutább ember is tudja valahol, hogy fel kell rúgnunk a részben saját szabályainkat, ha azt akarjuk, hogy forduljon a kocka. Ehhez vezérnek tökéletes egy 13 éves leány, akibe talán több méltóság szorult, mint a nála jóval idősebb férfiakba. A húgom ugyanezt akarta. Talán ezért nem sajnálták megölni, de ha veled is ugyanezt teszik, akkor nem élik meg a másnapot.

-Bácsikám, miért próbálsz megvédeni? Nem kötelez eskü vagy törvény, hogy szolgálj. Úgy értem… Elragadhatnád tőlem a hatalmat, vagy hozzákényszeríthetnél valami délihez egy szövetségért

-Mert az unokahúgom vagy. A testvérek között van egy szótlan megállapodás, hogy ha az egyik meghal, a másik megóvja, felneveli annak gyermekeit.  Ígérem, hogy nem csak a hadvezéred leszek, de apád helyett apád is. – egy ideig csend telepedett a szobára, némán tologatták a bábokat a térképen, aztán a lány megszólalt.

– Holnap a Szürke mezőn tárgyalok Lord Windearlyvel, addig beveszitek Cloudyt, kiszabadítom Robint, és hamarosan elhajtjuk a keselyűket északról.

– Akkor elég erős leszel, hogy kiharcold a függetlenséget Északnak, Tűzfarkas. – Nikaya Eddre pillantott, aki az ajtóban állt.

– Tűzfarkas? Nem elég a “Királynő”? Egyébként igen, igazad van.

– Remek! Veled mehetek holnap? – Nem…! Itt kell a segítség… – Nikaya nem tudott hazudni.

– A lovaknál? Köszönöm, Királynőm! – elhagyta a szobát. Jack felvonta a szemöldökét.

– Ez az a kedves, illedelmes Edd barátunk volt?

– Ez a sértődős volt. Beszélek vele. – az istállókhoz ment. A fiú egy talicskát pakolt meg szalmával.

– Neked meg mi bajod van?

– Nekem? Neked mi bajod? Teljesen kifordultál magadból!

– Bocsáss meg, hogy nem viszek magammal olyanokat, akik alig tudnak még harcolni!

– Meg akarlak védeni, de te túl büszke vagy!

– Büszke?! Most dobtam el a büszkeségem azokért az embereket, akik tőlem várják a védelmet. Inkább téged kell itt megvédeni!

– Azért, mert nem harcolok évek óta, mert egy istállóban takarítottam?

– Azért, mert büszkeségből rohannál a halálba. De jegyezd meg: Amíg az én fejemen van az a repedtre fagyott korona, nem fogsz semmiért az életeddel fizetni. Ne is álmodj ilyenről.

– Az a repedtre fagyott korona elvette az eszed! Megváltoztál, ez nem te vagy. Hová lett a legjobb barátom?

– Megölték abban a csatában, ahonnan elmenekült, életekért felel, amíg te duzzogsz, mert nem lehetsz ott mindenhol! – azzal visszaindult a várba. Nikaya sajnálta, hogy így kellett beszélnie Eddel, de vissza kellett tartania, meg kellett védenie őt és északot. Mindenkit óvnia kell a keselyűktől.

10.Tárgyalás

Hajnalban készülődtek. Az égbolt még sötét volt, a szél hidegen süvített. Nikaya 100 embert vitt magával. A hűvös levegőben páncélok csörgése és lovak nyerítése hallatszott. Hamarosan mindenki indulásra készen állt. A madarak rázendítettek és a csapat kilovaglott a kapun. Kemény vágtában haladtak annak a reményében, hogy alkonyatra odaérnek. A lovak erősek és gyorsak voltak, de az egyikük sem ért fel Kindroval, aki olyan nagyra nőtt időközben, hogy a váron kívül kellett tartani. Olyan magas volt, mint három megtermett csataló. Most a lovasság felett szállt Nikayaval a hátán.

A lovak egyre fáradtabbak lettel. Délen járt a nap, amikor megérkeztek Fehérholdba, ahol ebédet és új lovakat kaptak. Kindro több láda parazsat, az emberek pedig sülteket ettek. A várbéliek marasztalták őket, de tovább indultak. A nap erőlködött, de a hófelhőkön nem tudott áttörni. Ugyanolyan tempóban haladtak, mint a nap első részében.

A nap már lemenő-félben volt, amikor a Szürke mezőre értek.

– Lady Frosteden!

– Lord Windearly! – köszöntötték egymást; a férfi derűsen, biztosan a győzelmében, a lány pedig fagyosan, távolságtartóan.  A lord félig kopasz volt, alig volt már haja, az arcát ráncok szőtték be. Kampós orra, vékony alkata volt. Az embernek kétségtelenül a dögevő madár jut eszébe róla.

– A büszke északot egy leány uralja. – nevetett a lord.

– A keselyűknek híresen jó szemük van. Ebben most már biztos vagyok. Békefeltételeket hoztam.

– Halljam! De figyelmeztetlek, farkaskölyök: Minden feltételnél, ami nem tetszik, meghal egy a drága északijaid közül. – a mögötte álló közemberekre mutatott. Viszont nem csak egyszerű emberek álltak ott. Robin is köztük volt.

– Rendben, a feltételeim a következők: Szabadon engeded a fivéremet. – nem történt semmi. – Hazahívod az embereidet északról. – egy férfit hátba szúrtak. Nikaya megrémült, de folytatta. – Minden közember és nemes kárát visszatéríted. – most egy asszony halt meg. – Soha többé nem támadsz ránk. – még egy férfi. – Beszélsz a királyoddal és eléred, hogy észak független legyen a birodalomtól. – egy kislány. A következő Robin lesz, ha valami rosszat mond.

– Lady Nikaya, valamit elfelejtettél: Mit kapok én ezért?

– Kegyelmet. Visszatérhetsz a váradba. – a lord gúnyosan elmosolyodott.

– Ezekre neked lenne szükséged. – Robint térdre lökték. – Visszakapod a bátyád és elmenekülhettek, amennyiben átadod nekem teljes északot.

– Nagyuram, elfelejtettél valamit. A farkasok a keselyűkből fognak lakmározni, és ebben egy sárkány fog segédkezni. – Kindro fáklyává változtatott egy fát. Lord Windearly arcáról eltűnt a mosoly, Nikaya pedig elengedte a nyílvesszőt. A bátyját fogva tartó férfi földre rogyott, a fiú pedig rohanni kezdett feléjük. Ser Craff elkapta a kezét és felhúzta magamögé. A fa még mindig lángolt, Nikaya pedig elindult a lord felé. A nap már eltűnt az égről, csak az óriási fáklya világított. A lord emberei lenyilazva feküdtek, ő pedig dermedten állt. – Lord Windearly… a keselyű! Az lenne a legegyszerűbb, ha itt és most megölnélek, de amiket tettél… túl kegyes lennék. Végig fogod nézni, ahogy észak vissza szerzi a méltóságát. Megbosszulom észak minden halottját, a családomat pedig rajtad fogom. A keselyűk a földre hullanak, és a farkasok belőlük lakmároznak. – Nikaya sosem akart háborút, nem akarta nézni az emberek szenvedését, de Lord Windearly szemében látni akarta a rettegést, amit magában érzett, mióta tudja, mi az a háború. – A seregem most veszi be Cloudyt. – a lord nem szólt semmit. A lány a saját embereihez fordult. – Temessétek el az északi halottakat!

Visszaindultak. Nikaya most messzebbre és magasabbra repült. Baglyok szálltak el mellette. Halványan, de látta fentről az erdőket és várakat. Aki nem itt nőtt fel, nem is tudja, milyen értékes a fagyos pusztaságnak gúnyolt bőségszaru. Minden várhoz földek és erdők tartoztak. A gyümölcs nem volt olyan édes, a gabona nem volt olyan tápláló, az állatok soványabbak voltak, mint délen, mégis mindig ellátta őket ez a föld.

Visszafelé nem siettek annyira, de hajnalra Fehérholdba értek. Új lovakat kaptak, reggeliztek. Köszönetet mondtak Fehérhold várnagyának és folytatták útjukat.

A nap már magasan járt, amikor Blacknookba értek. Jack volt az első, aki eléjük jött. Nikaya leszállt Kindroról és odavezette a bácsikájának Lord Waldert.

– Mindenért bűnhődni fog. Véget vetek a Windearlyk vérengzésének, mielőtt eljön a következő aratás.

– Már éppen ideje. Idő közben hollót kaptunk. Elindultak a Vörös Földekről és bevettük Cloudyt. A Vörös földiek három várat foglaltak vissza a keselyűktől. Hamarosan visszavesszük Winterlotot. – a lány hetek óta most örült először valaminek igazán. Robin nyakába ugrott.

– Haza megyünk! Tényleg hazamegyünk! – nevetett és folytak a könnyei.

– Igen… Haza megyünk! – magához szorította a húgát és észak felé fordulva a távolba meredt, az otthona felé.

  1. Csata

Végigfutott az udvaron. Lehet, hogy a méltósága megsínylette, de nem érdekelte. Hiszen esélyük van haza menni. Többen rámosolyogtak, amikor nevetve szaladt. Amikor odaért, a fiú éppen egy kardot élesített, de felnézett belőle, amikor Nikaya berohant.

– Mi történt?

– Elfogtuk Walder Windearlyt! Bevettük Cloudyt! A következő Winterlot és a keselyűknek esélyük sincs! Haza megyünk!

– Igen… haza… – a fiún látszott, hogy még nem fogta fel teljesen.

Aznap mindenki a fegyvereit élesítette és a páncélját fényezte. Mindenki a lovát vagy önmagát edzette. Nikaya Kindroval repkedett. Próbáltak minél magasabbra szállni. A lány szerette volna látni az otthonát, de Winterlot ahhoz túl messze volt.

Késő délután megérkeztek a Vörös Földekről. Nikaya eléjük ment. A hatalmas sereg élén egy vörös, szakállas ember lovagolt.

– Köszönöm, hogy ilyen gyorsan a segítségemre siettek a Vörös Lovagok.

– Királynőm! A Cloeerok szépsége és a Frostedenek ere…

– Az udvariaskodás nem visz minket előrébb. Mikorra állnak készen az embereid a csatára?

– Két napot kérünk.

– Holnapután hajnalban indulunk.

A lovagok nagyrészt vörösek voltak és sárkányos páncélt viseltek. Messziről figyelték a parazsat eszegető Kindrot.

– Vele támadod meg az ellenséget? – kérdezte Lord Fyr, a Vörös Lovagokat idevezető úr.

– Nyílt terepen megtámadja majd őket, de ha a várat kell megrohamoznunk, akkor nem. Az otthonomat szeretném visszakapni, nem egy kupac hamut. A keselyűk megkapják majd az esélyt, hogy megadják magukat és délre meneküljenek.

– Ragyogó ötlet, Királynőm! Lord Windearlyvel mik a szándékaid?

– Megkapja méltó büntetését, mihelyst Észak független királyságként fog létezni.

Két nap múlva már mindenki készen állt. Hajnalban a helyükre álltak az emberek. A lovakat megpakolták élelemmel, a páncélok csillogtak a reggeli napfényben, a zászlókat felhúzták. Nikaya érezte nehéz páncélja súlyát.

– Biztos vagy benne? Ebben a páncélban levegőt is alig kapsz.

– Edd, értsd meg: Nem azért tanultam meg vívni és lőni, hogy aztán szalmabábúkat kaszaboljak. – a lány feltette a sisakját és elindult a menettel.

Már jó ideje mentek, amikor menetiránnyal szemben vágtatott egy lovas fehér zászló alatt. A lány kiállt a sorból, hogy beszéljen vele.

– Ki vagy te és miért jöttél? – kérdezte.

– Küldönc vagyok. Winterlot megadja magát. A vár a tiéd, Tűz és Jég Leánya. – mind a tény, mind a jelző új volt neki.

– Köszönöm, hogy elhoztad a hírt. Menj utadra. – a lovas elvágtatott.

Az emberek örültek a könnyű győzelemnek, Nikaya mégis gyanakvó volt. Túl egyszerű…

Az út hátralévő részében sok nevetést hallott, mindenki boldogan menetelt, Kindro magasan felettük szállt. Alkonyatra értek oda. Nikaya lovagolt be először a kapunk. Miközben a lova lépkedett, ő végighordozta a tekintetét a falakon. A torony felé nézett, ahol a szobája volt. Az istálló felé, ahol a lovak. A gyakorlótér felé, ahol annyi örömben volt része. A mellvédre, ahonnan most egy nyílvessző repült felé. A következő pillanatban érezte, ahogy a földhöz csapódik. Látta, ahogy az épületekből emberek rohannak elő. Mindenhol kiáltásokat hallott, nyílvessző és lándzsák szálltak el a feje felett, ő pedig ott feküdt sérült vállal minden kellős közepén, kiszolgáltatottan. Minden elhomályosodott előtte, egyre jobban eltávolodott onnan. Üvöltéseket hallott, valaki megragadta a karjánál fogva, aztán minden elsötétült előtte.

  1. Rémálom

Az erdőben állt. Körülötte négy farkas szimatolt a levegőbe. Az egyik odajött hozzá. Nikaya csak most vette észre, hogy ő maga is farkas. A nőstényfarkas ugyanolyan volt, mint ő, leszámítva a szemeit. Egy kisebb tó volt mellettük. A lány belenézett és a víztükörből egy zöld szempár nézett rá vissza. Az egyik farkas felvonyított és odafutott hozzájuk. A fülüket húzogatva próbálta elrángatni őket. A többinél valamivel fiatalabb farkas is noszogatni kezdte őket. A legidősebb morogni és vonyítani kezdett. Ekkor meglátták a feléjük repülő óriáskeselyűket. Futni kezdtek egy üreg felé. Ahogy futottak, Nikaya rájött, hogy mindnyájukat ismeri: a nőstényfarkas Alyssa, a két idősebb Jack és Apa, a fiatal hímfarkas Robin. Már csak pár ugrás kellett volna, hogy biztonságban legyenek… de egy madár elragadja Alyssat. Küzd, megsebzi a keselyűt, de nem tud kiszabadulni. Apa és Jack utána kaptak, de nem tudták megmenteni a húgukat. Egy másik madár elkapta Apát. Nikaya futni kezdett felé. Nem! Nem engedem! Ekkor valami őt is elkapta. Jack volt az, az üreg felé rángatta, de a lány látta, hogy egy keselyű most Robin bundájába kapaszkodott. Megharapta a madár szárnyát, aki így a földre zuhant. Beugrottak a rejtekhelyre és ziháltak. Mind tele voltak sebekkel. Az üreg bejárata felé néztek. Jack szemében düh volt. Robin üveges szemekkel meredt a semmibe. Nikaya torkából keserves nyüszítés szakadt fel. Bátyja odalépett hozzá és óvatosan nyalogatni kezdte az egyik sebét, de az nem gyógyult, csak egyre jobban vérzett. Kidugta az orrát a levegőre és újra feltört belőle a farkasok gyászéneke A fájdalom nem enyhült, a sebek véreztek.

Ekkor a lány felriadt. Sírást hallott, aztán rájött, hogy a saját zokogása verte fel abból a rémes álomból.

– Csak egy lázálom volt. Ne félj! – Jase egy vizes rongyot tett a fejére, megszorította reszkető kezét, kedvesen rámosolygott és kiment. Vannak túlélők. Vannak még barátaim… igazi, húsvér, emberbarátaim… A régi szobájában feküdt, bal vállán egy méretes kötéssel. Jack és Robin az ágya végénél ültek. Sérülések borították őket.

– Mi történt? Jól vagytok? Hol van Edd? Jól van Kindro? – Jack közelebb sétált és leült az ágya szélére.

– Mi jól vagyunk, de beléd mérgezett nyilat lőttek. Több százan rohantak ki az épületekből és ránk támadtak. Megnyertük a csatát, de hiába voltunk túlerőben, rengetegen meghaltak.

– Edd és Kindro jól vannak? – most Robin lépett közelebb.

– Edd hozott ki a csatatérről. Bátran harcolt és megúszta néhány mélyebb vágással. Jól lesz.

– És Kindro? Ő is jól van, ugye? – senki sem felelt. A csend megijesztette, rettegett, hogy elveszíti. – Mondjatok már valamit! – újra zokogni kezdett. – Az igazságot akarom!

– Életben van. – nyögte ki Robin. – Amikor lelőttek, teljesen irányíthatatlan lett. Mindenen átgázolt, ami elé került, de nem talált téged, mert Edd gyorsabb volt. Válogatás nélkül pusztítani kezdte azokat, akik a keselyűs címert viselték. Aztán rohamra mentek ellene. Próbáltuk megvédeni, de a bal szárnya szinte teljesen leszakadt. Questor Mester szerint repülni sosem fog, de életben marad, ha elegendő fellegfüvet szereznek neki. – a lány megnyugodott. Már csak egy kérdés nem hagyta nyugodni.

– Királyság vagy Birodalom?

– Birodalom. Észak, A Vörös Földek és a Keleti Hegyek Birodalma.

Loading...