NYÍLT LEVÉL A TANÁCSTALAN KATOLIKUSOKHOZ

Tartalom: A katolikus Egyház történetével párhuzamos az istentelen, erkölcstelen sátáni erők alattomos, szüntelen harca a katolikus Egyház és a krisztusi erkölcs ellen. Évszázadról évszázadra más-más formában, de mindig megújult és kifinomultabb módszerekkel törnek Krisztus alapította egyetlen Egyházra és híveire. Az évszázados harcban a második világháborúig csak kisebb-nagyobb részeredményeket sikerült elérniük, de a keresztény erők veresége a liberálisokkal és kommunistákkal szemben a világháborúban meghozta a lehetőséget, hogy a bomlasztó, romboló tevékenységüket az Egyházba hatolva, immár két fronton, belülről és kívülről folytassák. A Második Vatikáni Zsinat alkalmával a belső modernista-liberális erők külső szabadkőműves testvérek segítségével a zsinati atyákra erőszakolták kétértelmű liberális határozataikat, amelyek modernista-progresszista értelmezésben már kimerítik az eretnekséget, valamint a vallási élet lezüllesztéséhez és gyakran a hit elvesztéséhez vezetnek. Amit az azóta eltelt idő, korunk egyházi és a hívek vallási, illetve erkölcsi élete igazol. Ugyancsak a II. vatikáni Zsinat alkalmával sikerült magukhoz ragadni az irányító szerepet az Egyházon belül. Marcel Lefebvre érsek (1905-1991) a zsinati szakértő atyák egyike volt. A Zsinat szándékosan megtévesztő, modernista-progresszista határozatait az érsek lelkiismeretével és a katolikus Szenthagyománnyal összeférhetetlennek, a katolikus hívők hitére pedig veszélyesnek, rombolónak találta. Így lelkipásztori kötelességének tekintette, hogy felvegye a küzdelmet az Egyházba hatolt liberális-modernista-progresszista-szabadkőműves erők ellen a tiszta katolikus hit, a krisztusi erkölcs és a Szenthagyomány megőrzésére. E célokért alapította a Szent X. Piuszról elnevezett Papi Testvérületet, amely ma is fenntartja a tiszta katolikus tanítást, hitet és erkölcsiséget. Az érsek számos könyvben hívta fel a katolikusok figyelmét a Zsinat határozatainak megtévesztő, a hívek lelki- és hitéletét súlyosan zavaró voltára. Ebben a könyvében nemcsak liturgikus kérdéseket tárgyal, hanem bátran szembeszáll a katolikus Egyházba hatolt liberális tanokkal, amelyekkel a szabadkőművesség a maga céljainak megfelelően át akarja alakítani az Egyház és a hívek vallási életét. Lefebvre-t nemcsak a liberálisok, de a kommunisták is ellenfelüknek tekintették, mert az érsek erőteljesen sürgette, hogy a Zsinat ünnepélyesen ítélje el a kommunizmust. (Nem rajta múlt, hogy ez elmaradt.) Jézus Krisztus a Sátánnal folytatott párbeszéde során háromszor mondott nemet. A ma oly divatos párbeszéd csak akkor nem válik elvtelen kompromisszummá, ha a párbeszédet folytató ember nemet mond minden sátáni tanra, mindarra, ami az Igazsággal, a krisztusi kinyilatkoztatással összeférhetetlen. Ez Lefebvre könyvének legfőbb tanulsága.