• Termékkategóriák
21 aug

Le petit chaperon rouge (moderne) 1. – részlet (jelige: vencsi, 15 éves)

Utolsó óra után felszabadultan léptem ki az iskola ajtaján. Összehúztam magamon a piros dzsekimet és elindultam haza…

Otthon édes illat lengte be az előszobát. Biztosan a nővérem süt ismét valami finomat. Szeretem az édességet és szerencsémre egyáltalán nem láttszik meg rajtam. Legalábbis eddig nem vettem észre.

A nappaliban ledobtam a táskámat a kabátommal együtt. Persze a nővérem ezt nem díjazta, sőt elég csúnyán nézett rám. Viszont én amolyan ,,majd később elpakolom” legyintéssel adtam a tudtára hogy nem nagyon érdekel a dolog.

A hajamat szorosan összefogtam a fejem tetejére és beálltam Vicky mellé segíteni, de mint mindig most is csak hátráltattam a munkálatokat.

-Na jó!- csapta le a habverőt, amire összerezzentem- rossz nézni a szerencsétlenkedésedet- nevetett

-A szándék a lényeg- nyújtottam ki a nyelvem

-Hát persze- legyintett- viszont tudod mivel tudnál igazán sokat segíteni?

-Nem, de mindjárt elmondod- cukkoltam. Megforgatta a szemét és folytatta

-Ha ezt a tálca sütit elvinnéd a nagyihoz- mutatott az asztalra.

Nem is kellett kétszer mondani. Rögtön felkaptam a süteményes tálcát és az ajtóhoz rohantam. Amikor kiértem a házból akkor tudatosodott bennem, hogy nem vettem fel kabátot, ami őszintén szólva novemberben elég felelőtlenség volt a részemről. Visszamentem a nappaliban hagyott dzsekimért és ismét elindultam, ám ezúttal rendesen felöltözve.

Mire az erdőhöz értem, mindent ellepett a köd tehát alig láttam valamit. Előhalásztam a zsebemből a telefonomat és bekapcsoltam a zseblámpa appot. Na és ezek után mondja azt valaki, hogy semmi haszna a mobiltelefonoknak.

Lassan lépkedve indultam el az erdő közepe felé.

-Mos komolyan nagyi, miért kellett pont ide költöznöd? A város is elég klassz hely ám- motyogtam magamban,amikor hirtelen zajt hallottam elég közelről. Elképzeltem mi fog történni ha megtámad valami. Például egy medve vagy egy farkas. Én visítva menekülök miközben egy fenevad üldöz. Kívülről szemlélve viccesnek gondolná az ember de amúgy írtó félelmetes lenne.

-Csak nem megijedtél kicsi lány?- kérdezte egy hang mögöttem. Abban a pillanatban azt sem tudtam mihez kezdjek, így földbe gyökerezett lábbal álltam ott és vártam a…már fogalmam sincs mit vártam de tutira nem a herceget. Hallottam, hogy az ismeretlen közelebb lépked.

-K..K..Ki vagy?- kérdeztem remegő hanggal, de nem kaptam választ. Helyette éreztem hogy megfogja a vállam. Maga felé fordított mire én felvisítottam. Természetesen nem azért mert valami rémisztőt láttam csak éppen ez egy normális reakció abban az esetben, amikor egy idegen srác (?) áll veled szemben vészesen közel.

-Jézusom! Eszednél vagy ember?!- löktem el magamtól- nem ijeszthetsz halálra csak úgy embereket az erdőben!- kiabáltam miközben ő csak nevetett (?) Kérdőn néztem rá.

-Te beteg vagy. Tutira van valami az agyaddal- ráztam meg a fejem és elindultam a kijelölt ösvényen. Két perc után leeshetett neki amit mondtam, mert utánam jött.

-Hová rohansz Piroska?- kérdezte amikor utol ért. Egy pillanatra megtorpantam és felvontam az egyik szemöldököm az elnevezése hallatán.

-Hát tudod van az a mese. A Piroska és a farkas. Amikor a lány elindul a nagymamájához és találkozik a farkassal…-kezdte de félbe szakítottam

-A lényeget ha kérhetem

-Szóval azt akarom mondani, hogy a találkozásunk teljesen olyan volt mint az a mese.

-És ki a farkas?- kérdeztem habár sejtettem a választ

-Természetesen én- mondta büszkén- mert hát tudod az elég fura lenne ha én lennék Piroska- nevetett saját hülyeségén

-Jézusom ez a nap egyre érdekesebb. Először halálra rémisztenek, azután meg egy idiótával beszélgetek egy meséről. Mi jöhet még?- kérdeztem inkább magamtól mintsem a mellettem sétáló őrülttől.

-Hey! Ennek az idiótának van neve is!- mondta felháborodottan

-Oh igazán? És volna szíves elárulni?

-Még szép. Az én nevem…-mondta de egy hangos robbanás szerű hang hasított a levegőbe

-Fenébe…ez a vadász. El kell innen tűnnünk amilyen gyorsan csak lehet- kezdett el egy bokor felé rángatni.

-Mégis miért? Mi a francot csinálsz? Engedj már el idióta!- csaptam a karjára

-Hát ha meg akarsz halni akkor csak tessék- engedett el

-Miért akarnék meghalni? Mi van? Miről beszélsz?- kérdeztem zavarodottan

-A vadász flúgos. Nem csak állatokra vadászik, hanem emberekre is

-Hát én még sosem hallottam erről meg egyébként is miért kellene hinnem egy idegennek? Tudod mit ne is válaszolj- mondtam amikor láttam, hogy szólásra nyitotta a száját. Összeszorítottam a szemem majd megfordultam és ott hagytam…

A nagyi házánál elég csend volt, de nem foglalkoztam vele. Betudtam annak, hogy az erdő közepén vagyunk. Szerencsémre az idióta idegen nem követett így nyugodtabban telt az utam további része.

Kopogtattam a nagy tölgyfa ajtón, ám senki sem nyitott ajtót. Körbenéztem hátha találok egy kulcsot vagy valamit ami segítségével bejuthatok de semmi ilyesmi nem akadt a látószögembe. Csalódottan leraktam a süteményt az ajtó melletti ablak párkányra és elindultam haza. Pontosabban indultam volna ha ezt nem akadályozza meg valaki….

Loading...