• Termékkategóriák
14 Sze

Három lány (jelige: Tiszta szívvel, 14 éves)

Rose, Kat és Molly három teljesen különböző lány. Soha életükben nem találkoztak és még csak nem is ismerik egymást. Az egyikük New Yorkban a Brooadwayen énekel, a második Moskvában a leghíresebb tánc együttesben balettozik, a harmadik meg egy olasz olimpiai futó. Mégis azon a keddi napon, ha csak pár percre is, de összefonódott az életük. Mind a hárman a világ különböző pontján készültek a szereplésükre.

Rose skálázott miközben egy tucat sminkes és tsylist sürgölődött körülötte és próbálta meghallani saját csilingelő hangját a forgatagban. Egy nő meghúzta ruháján a fűzőt mire egy pillanatra benne akadt a hang. Úrrá lett rajta a félelem és az idegesség. Légzés technika. Hangképzés. És elsősorban profizmus. Ezek a gondolatok cikáztak a fejében, mint egy beakadt magnószalag. Mély levegőt vett majd kifújta s folytatta a skálázást. Próbálta kizárni a tömeget. Nem foglalkozni a több tonnányi sminkkel az arcán, a zselékkel és fixálókkal a haján, a kényelmetlen ruhával és cipővel, amiben alig tudott járni. Csak a zenére figyelt. Semmi másra.

Kat Moskvában még egy utolsót piruettezett mielőtt megállt spiccben a színfalak mögött. Tördelte ujjait idegességében aztán elkezdte táncolni újra a fekete hattyú részt. Attól tartott a legjobban. Több éve várt erre a szerepre. Úgy érezte itt a lehetőség, végre lesz belőle valaki, ha ezt megcsinálja. Meg KELL csinálnia. Hatalmas nyomás nehezedett rá. Megint a tánc végére ért. A tükörbe nézett. Csak saját maga árnyéka volt. Legalábbis úgy érezte. A konty a fején letépte róla a bőrt. A ruhája szúrta és szorította. Az egyetlen a cipője volt, ami ismerősként simult a lábfejére. Még fél óra volt az előadásig. Mit volt mit tenni újra kezdte a fekete hattyút. Kecsesen ugrált ide-oda azon a kevés helyen a színpad mögött. Olyan volt, mint egy jelenés. Mikor legközelebb megállt már magabiztosabb volt. Meg tudja csinálni. – gondolta és a tükörképére mosolygott.

Molly egymásután csinálta a nyújtásokat miközben próbálta kiüríteni a fejét, nem sok sikerrel. Tudta, hogy sok áll vagy bukik ezen a versenyen. Előre hajolt és megfogta a lábujjait. Lassan a fejébe szállt az összes vér, barna copfja az orrát verte. Mély levegő majd kiegyenesedett és kifújta. Körülötte más versenyzők izgatottan beszélgettek. Csak ő állt egyedül, némán. Azzal vigasztalta magát, hogy ugyan nincs itt barátja, viszont egyik vetélytársát sem várja otthon a világ legcsodálatosabb kislánya. Elmosolyodott és tovább csinálta a bemelegítést. A kicsi Lizáért kell megcsinálnia. Had legyen végre igazán büszke a mamájára. Győznie kell.

Rose elkészült és tipegve elindult a színpad azon részére ahol majd befog lépni. Lopva kinézett a nézőtérre. Teltház volt. Homlokán patakokban folyt az izzadság. Bal kézfejével gyorsan letörölte és barátnőjét kereste a közönség soraiban. Nem kellet sok idő és meglátta a harmadik sor közepén. Gyönyörű volt, mint mindig. Szőke haját finom kontyba fogta és azt a zöld ruhát viselte, amit még együtt vettek. Ő volt élete szerelme. Hirtelen megpillantotta Roset és felragyogott a szeme. Integetett. Rose visszaintett. Már nem félt semmitől. Minden príma lesz.

Kat kezdett elfáradni, amitől viszont megijedt. Mi lesz, ha nem bírja tovább a színpadon? Ha már most kimerült, hogy lesz ott elég ereje, hogy végig csinálja? Akkor halk léptek verték fel a csendet majd megjelent Kat főnöke és egyben tánctanára. Paul. Kat több éve reménytelenül szerelemes volt a férfiba. Szőke haja gondosan oldalra volt fésülve egy rakoncátlan tincs viszont belelógott égkék szemébe. Csodásan festett öltönyben.

-Izgulsz? – kérdezte.

-Az nem kifejezés. – motyogta Kat és megigazította a haját.

-Csodás leszel. – bíztatta Paul. Kat elvörösödött.

-Mi lesz, ha elrontom? – kérdezte végül. A férfi elgondolkozott a válaszon.

-Mind hibázunk, senki sem tökéletes. – mondta megfontoltan. Kivéve téged. – gondolta a lány, de inkább megtartotta magának a véleményét és válasz helyett csak bólintott.

-Lassan készülődj még…

-Tíz perc. – Szólalt fel egy férfi hangja a hangosbemondóból. – Mindenki készüljön fel még tíz perc a kezdésig. – Molly egy utolsót kortyolt a kulacsából mielőtt beállt a sorba, ami a pályához vezetett.

-Sok sikert. – súgta oda neki egy ismeretlen lány őszinte mosollyal. Molly egy pillanatra meglepődött.

-Köszönöm. – súgta vissza hálásan. – Neked is. – tette még hozzá.

-Bár nincs sok esélyem. – vallotta be a lány. – Láttalak edzeni. Elképesztő voltál. – mondta csodálattal a hangjában. Molly teljesen elképedt. Még soha nem mondtak neki ilyet.

-Nem is. – nevetett szégyenlősen.

-Dehogynem. – erősödött a szőkeség. – Higgy magadban!

Akkor megindult a sor ezért Molly nem tudott mit reagálni, helyette némán nézte, ahogy az ismeretlen lány eltűnik a tömegben.

És abban a pillanatban, amikor Rose, Kat és Molly kiléptek a saját színpadukra, Rose a hatalmas Veszedelmes viszonyok díszletbe, Kat a reflektorfények körébe, Molly pedig a futópálya rajt vonalához, abban az egy pillanatban ugyanazt érezték mind a hárman.

Hogy semmi sem lehetetlen.

Rose énekelni kezdett és közben a harmadik sor közepén ülő lányt nézte, Kat tancolt úgy, mint előtte soha életében. Paulért. A családjáért. Az ösztöndíjért. De legfőképpen magáért. Molly meg kilőtt a lövésre, mint egy puskagolyó és futott, ahogy csak bírt. Hitt magában. Abban a pillanatban hős volt. Olyan hős amilyennek a kislánya látta.

Majd a darabnak vége lett.

Rose még kitartotta az utolsó hangot miközben arcán hatalmas mosollyal nézte szerelmét. Nevetve vette át a rózsát és szívből fogadta az elismerő kézfogásokat.

Kat a fekete hattyúnál kissé elbizonytalanodott, de akkor meglátta Pault a színfalakán és hibátlanul, szívszorítóan eltáncolta. A végén még egy utolsót piruettezett majd kecsesen kilibbent a színpadról. Azonnal körülállták a társai és olyanokat mondtak, hogy „Ilyent még nem láttak!” meg „Elképesztő voltál.”, de Kat csak Pault látta, aki mintha életében először igazán látta volna őt.

Molly elképesztő sebességgel futott be elsőként a célba. A tömeg egy emberként kiáltott fel. Molly nem hitte el, hogy ő nyert. A szőke lány kacsintott és odakiáltotta.

-Én megmondtam. – és tényleg megmondta. A lánya büszke lehet rá. Sikerült neki.

Azon a keddi napon mind a három lány megélte a sikert és az elképesztő eufóriát. Amikor nincs határ ember és világ közt. Te és a világ egy vagy.

És semmi sem lehetetlen.

Loading...