ÉDES EMLÉK

Tartalom: Demeter Annuska nem volt sem történelmi hős, sem író-alkotó ember, életének tárgyi emlékei, a képeslapok mégis kíváncsivá tesznek még akkor is, ha tudjuk, hogy minden titkát már nem fejthetjük meg. A fiatal történész, Lőrinczi Dénes számára ennek a gyűjteménynek a felfedezése találkozás volt az egyszerivel és egyben a történelmivel. Egyszeri, hiszen Annuska élettörténete és képeslapgyűjteménye is partikuláris (már csak mérete miatt is), amelyik a populáris vizuális kommunikáció, illetve az írott részek rövidsége és sematikussága ellenére is képviselni tudja a történelmit, az első világháború körüli éveket. Annuska hagyatéka kommunikációtörténeti szempontból is forrásértékű, hiszen abból a korból való, amikor a képeslap, vagyis az elterjedő írásbeliség és a nyomtatásban is felbukkanó vizuális tömegkultúra közös gyermeke még egy újdonság, egy új médium volt. A Lőrinczi Dénes válogatásában nézegethető és olvasható képeslapgyűjtemény a nagy történelem kulisszáiban üzeneteket váltó hétköznapi emberek két nagy csoportját teszi láthatóvá: az otthon maradottakat képviselő nőkét és a mobilis, nagy távolságokra elvetődő férfiakét. A képeslapírás mint tevékenység hozzátartozott a női emancipációhoz, a modern nőiséghez, amint azt Monica Cure is igazolta a Picturing the Postcard című könyvében (2018). A modern nő a nyilvános térben is aktív, nemcsak a privát szférában, aki nemcsak a magánlevelezés révén tudja kibontakoztatni a szubjektivitását, hanem a nyilvánossághoz közelebb álló képeslap révén is kapcsolatok kezdeményezője, aktív tagja lehet. Demeter Annuska a képeslapok révén olyan (férfi)társaságokba kerül, amelyekbe valószínűleg saját kispolgári származása révén kevésbé kerülhetett volna. Lőrinczi Dénes kutatásai alapján számos levelezőpartnere, kiterjedt kapcsolathálója volt a fiatal hölgynek. Ezzel kapcsolatosan kérdésként merül fel az, hogy a valóságban, fizikai térben zajló találkozók formájában is fenntarthatott volna ennyi udvarlót? Feltehetőleg ez a nagyszámú levelező kapcsolat a képeslap médiumának tudható be. Akárcsak az albumkészítés, a képeslapgyűjtés is többnyire a női társadalom, a háború idején otthon maradottak tevékenysége lehetett. Az időről időre, folyamatosan érkező képeslapokat felhalmozni, gyűjteménnyé érlelni olyan vállalkozás, amit valószínűleg az tartott fenn, hogy a képeslapok nézegetése, olvasása egyféle emlékezet- vagy érzelmi gyakorlat volt, ami ilyen tekintetben a vizitkártya- és emlékalbumokkal mutat hasonlóságot. Míg a képeslapok összegyűjtéséről főként a háború idején otthon maradt nők perspektívájából beszélhetünk, nem feledkezhetünk meg azokról a férfiakról sem, akik megvásárolták a levelezőlapokat, és megszövegezték azokat.