• Termékkategóriák

vers

16 Sze

Kisiskolás Szerelem /Dalszöveg/ (jelige: Szófia, 10 éves)

 

Nem, Én nem
!

Én soha soha sem
!

Az a lány jobb
,

Vagy talán te vagy rossz
!

Pedig régebben
,

Az én szememben
,

Te jó voltál!

Te tökéletes,

De már nem
,

Már elfelejtettelek!

És ezt csak magadnak köszönheted!

Bármikor is mondtam neked


Én úgy szeretlek téged!

De te nem mondtál rá semmit
,

Max csak ennyit


-Na és?!?


Na és !
Hát igen
! Igen!Én szívből szeretlek
!

De te nem is veszed észre
.

Bármikor is kívántam, kérlek,

Végre bökd már ki, Hogy én is szeretlek
,

De nem mondtad
Semmikor
,

Max csak ott a történetben valahol
.

De az csak egyszer volt
,

És ez nekem nem elég!

Ezért a mi szerelmünk innentől felég
,

És ezért én
, Úgy megutáltalak !



Nem, te nem
, Te soha soha sem
!

Nem, te nem , Te egyszer sem
! Mert te tökéletes vagy
!

Én meg a buta!


Mikor rád néztem,

Gyöngy szemekkel,

Aranyos kis fejemmel
,

Te mindig visszabólintottál
..

És vissza is kacsintottál !

De egyszer ,

Történt úgy régen
,

Mikor órán
,

Néztem rád
.

De te csak durván,


Jò mogorván, néztélvissza rám
, Akkor, azon a napon, Nem birtam leállni , a szomorúsággal
!

A bőgéssel!



De még hozzá,

Azon a héten,

Mindig, mikor hazaértem
,

Csak sírva feküdtem
,

A rózsaszín padlómon.

Hogy a bú
 elfajuljon.

És még hozzá ,

Azt mered állítani, Hogy én dobtalak??

Ezzel összeutiportad
Apró kis szivemet
!

Mit oly régòta viszel.

Úgy éreztem,

Itt van meg a pont
.

Itt van vége most.



Oké gondoltam:

Most már lezártam
!

Már nem érzek semmit irántad
,

De rájöttem, hogy nagyot csalódtam.

Mert nem bírlak elfelejteni
,

Kitöröltetni
!

Mert valahogyan
,

Te tökéletes vagy
.

De probáltalak bármilyen módon
Eltüntetni, de valamilyen okon
,

Nem engedte a világ,

Valahogyan túl fontos vagy nekem
,

Nélküled – nekem
Nincsen életem
!

De várj
! De mégis
!

Mert nekem te vagy a senki
…Te csak egy porszem vagy
.

Mint a legapróbb szemét a kukában
!
Bárhogyan is mondtam magamban ,

Egyszer majd rájössz
, Én vagyok az igazi
.

Én jobb vagyok annál az embernél
,

De nem
!

Végül felfogtam,

Bárhogyan is küzdök,

Nem fog sikerülni
,

Te belebolondultál magadba
!

És a legjobbat akarod.

Nem azt,aki a te szinteden van
.

Ezért elhagytalak

.

De minden egyes napon
,

A lányoknak néha vigasztalniuk kellett, Mert sirtam
.

Mert bőgtem
.,.

Ha rád néztem
.

De egy idő után,

Egy gyönyörű napon
,

Mintha a világ
Megszépült volna,

Hirtelen a szívembe
n,

Boldogság keletkezett!

Olyan volt
,

Mintha összesöpörtem volna minden boldogtalanságot, Szomorúságot, és
Kidobtam volna az ablakon
.

Újra az a kedves kislány lettem
.

Csak azért ,mert másba beleestem.

Végre nem beléd
!

Végre már elég
,

A sírig tartó szerelem
!

Mozgok újra oly kecsesen
,

Örülök, hogy vége van
! Viszlát, akkor majd soha
!

Szia, elmentem, bú
 Jajj!! Vidám vagyok, örülök húú!!

Akkor majd mégegyszer
!

Te kis igaz szerelem!!

Remélem még találkozunk
.

Akkor majd biztosan megbarátkozunk
!

Ja és utóirat !

– Puszi! Légy jò! Akkor majd egyszer
.

Na jò, talán kétszer !














Remélem már boldog vagy,hogy most így,

már teljesen szomorú,kedvtelen,

mogorva,kislány lettem. Csak miattad. Csak egy ilyen fiú miatt.

16 Sze

Szofi dala ❤️ (jelige: Szófia, 10 éves)

 

Ne irányítsd az én lelkemet, mert azt én irányítom.

Az én lelkem a sajátom, nem a tiéd.

Te csak azt akarod, hogy ellophasd a lelkemet.

Pròbáld meg az életedet magadra irányítani.

Mert én ezt már nem bírom, mert én ezt már nem tűröm!

Nekem már győznöm kell, csak te nem hagysz, te már sohasem!

És pròbálok menni a csillagok közé rég,

és már győznöm kell.

Már végeztem,

Nem fogod irányítani az én lelkemet.

És már tudom is, hogy hol vagyok az életemben rég.

Tudom már, hogy szép vagyok,

És tudom már , hogy jò vagyok.

És érzem már és tudom már, hogy én vagyok mindenben a legjobb!

És tudom már és érzem már, hogy én vagyok a király mindenben!

16 Sze

.a szépség-modern-tánca. (jelige: tükörtojás, 16 éves)

Gyönyörű vagy.

Gyönyörű vagy, hogyha anyajegyek táncolnak a testeden,

minden egyes kis négyzetcentin megbújnak.

Gönyörű vagy, ha a szeplők pettyezte arcoddal rávirulsz valakire,

új fajta csillagképeket találsz majd a válladon.

Gyönyörű vagy, hogyha apró ráncocskák gyűrődnek szemed szegletében,

az összes mosolyod bennük van.

Gyönyörű vagy, hogyha hegeid villámok tested egén,

mennydörögnek bennük az emlékeid.

Gyönyörű vagy, hogyha bőröd porcelánfehéren fénylik,

maga vagy az univerzum magasztos szobra.

Gyönyörű vagy, hogyha napbarnította lábaiddal a forró homokba lépsz,

furcsa táncmozdulataiddal bájosan visítozol.

Gyönyörű vagy, ha szemeid alatt elnyúlnak a karikák,

az igyekezetedet titkon rejtik magukban.

 

Lásd meg a szépet az emberekben,

lásd meg a kusza fogak boldog mosolyát,

a görbe lábak táncát,

az elálló fülek sokaságának szeretetét,

a ráncos kezek mintájának történetét.

 

Lásd meg a szépséget a mindennapokban,

ahogyan a cigaretta füst lomhán gomolyog,

ahogyan a napfény szivárványszínben törik meg az üvegdarabokon,

ahogyan végigsimítod egy könyv gerincén az ujjaid,

ahogyan reggelente éledezik a világ,

ahogyan a tej kavarog a kávéban,

ahogyan a cukor egy darabig a teád alján marad,

ahogyan beleszimatolsz a frissen mosott ágyneműbe,

ahogyan barátságosan rád mosolyognak a zebrán idegenek,

ahogyan melléd ülnek a vonaton és percek alatt tudod meg az életüket,

minden nézőpont kérdése.  

16 Sze

Hétköznapok csoda-csokra (jelige: tükörtojás, 16 éves)

Ha lehetne

neked adnám a kakaós csigám közepét,

neked adnám az első korty kávémat hétfőn reggel,

neked adnám az utolsó szál cigarettám,

neked adnám a kedvenc pulóverem,

neked adnám az összes mintás zsebkendőt,

neked adnám az összes muffin tésztát,

neked adnám az összes aranyos állatos sebtapaszt,

neked adnám a bolyhos zoknim melegét,

neked adnám az összes újévi lencsémet,

neked adnám az összes első alkalmam izgalmát.

 

Szeretnék veled

szétfolyt tükörtojást enni, félig megégett pirítóssal és íztelen teával a teraszon,

imádnivaló állatos videókat nézegetni órák hosszán át,

bőrig ázni az esőben és együtt feküdni az ágyban napokig, [ építenénk zsebkendőhegyet együtt ]

félrészegen csókolózni, miközben a fogaink összekoccannak,

minden kóbor állatot megsimogatni,

ugyanolyan mintájú mamuszban járni-kelni,

télen a kandalló előtt kakaózni.

 

Te vagy nekem

az első korty meleg tea, amikor fáj a torkom,

a legkényelmesebb hely a buszon, amikor fáradt vagyok,

a reggeli első fény, amikor átszűrődik a csíkos függönyön,

az egyetlen pislákoló lámpa az út mellett, amikor félek hazafelé sétálva,

az a fánk, amelyikben a legtöbb lekvár van középen,

a kedvenc könyvem megsárgult oldalainak érintése,

a frissen kimosott ruhacsomók finom illatának aromája,

a megpuhult háztartási keksz az összes pudingban,

az album, amelyiken mindegyik számot fejből fújom,

a kedvenc lyukas harisnyám,

a gyerekkori hegecskéim összes emléke.

16 Sze

Katica tanya (jelige: Balatoni versek egy somogyi diáktól, 10 éves)

Megérkeztem itt vagyok,

és itt is maradok.

A katicáknak remek tanya,

ott van mindenki például az anya.

Volt egy játék, játszok kicsit vele,

az volt a neve „kiütlek’’.

Kár volt bemenni

utána nehéz volt kijönni.

Hazaindultunk utána,

visszaemlékezek rá sokáig.

16 Sze

Balaton (jelige: Esthajnalcsillag, 15 éves)

 

Ez az a hely, hol ég a vízzel összeölelkezik,

Ezernyi lágy hullám egymást váltva az aranyparthoz megérkezik.

A bódító zene hívogató dallamára,

Meghódítja szívemet a Balaton varázsa.

 

Reggelente, ha korán felkelek,

Szívem engem a strandhoz elvezet.

A nyári fülledt levegő hatására,

Testem a vízben mártózásna vágyna.

 

A magyar tó vizének szelíd érintése leírhatatlan,

Értéke több, mint holmi kincses katlan.

A Balatonban pancsolni csupa móka, öröm,

Ezért nyaral itt az egész családi köröm.

 

Délidőben, ha gyomrom az éhségtől korog,

Egy csárdába jó kedvvel bebandukolok.

Az illatok bent igen mámorítanak,

A konyhában sütik már a friss halakat.

 

A naplemente örök gyönyör, mely valóság,

Ezt szemlélve nincs mi gyötör, csak a halandóság.

Képzeletem az életemen itt nyugodtan végighalad,

Nincs ennél szebb a hatalmas Ég alatt.

16 Sze

Rege a gyémántasztalról (jelige: Esthajnalcsillag, 15 éves)

 

Egyszer régen, nagyon régen,

Még Mátyás király idejében,

Történt eme különös eset,

Amit most elmésélek Neked.

 

Történetünk helyszíne a csodálatos Buda,

Hol egyszer volt csak árucikk a kutya.

Itt folyik át nap, mint nap a Duna,

Mely folyóban reggelenként kitisztul a ruha.

 

Itt történt az egyik nap,

Mikor a Nap felvirradt,

Hogy a város összes népe,

Minden tagot beleértve,

Szájat tátva, összenézve,

Kivonult a nagy főtérre,

Minden program helyszínére.

 

A tér közepén tündöklött egy gyémántasztal,

Melynek gyönyörűsége miden szemet megvígasztal.

Hogy lehet ilyen szép, hogy kerülhetett oda?

A kíváncsi embereket majd’ megütötte a guta.

 

Elindult a nép a csoda-asztal felé,

Egy kisfiú ért először elé.

Rákoppintott, s szent egek,

Elveszett a bátor gyerek!

 

Visitozás hallatszott a zsúfolt téren,

Csak egy apó volt túlzott résen.

Kiállt Ő a nép elé beszédet mondani,

Az ijedt embereknek nyugalmat sugallni.

 

Kopottas ruhájával a szél

el-eljátszadozott,

El is kezdte hát a híres szónoklatot:

 

Emberek, asszonyok és gyermekek!

Megkérem Önöket, hogy csenddel segítsenek!

Nem is húzom tovább felesleges beszéddel a napot,

Lássuk inkább a sokkal érdekesebb magyarázatot!

 

Sok évet megéltem már, és ezalatt,

Sok dolgot láttam már a Nap alatt.

Ez az asztal, gyémántasztal,

Mátyás királytól jött ma hajnal.

Az Ő furmányos találmánya ez,

Amely Minket próbára tesz.

Kideríti, ki hűséges, ki nem,

Aki nem, el is tűnik innen.

Szavaimat tisztelettel hallgattátok,

Nem lett hát e asztal világi átok!

 

A bölcsebb nép csendben, békében hazasétált,

Ők nem szerették az effajta

utca-bált.

Kisebb-nagyobb csoportokat alkotva,

Elhagyták a bonyodalmat, dalolva.

 

De a számtalan buta ember,

Kiknek az okos szó nem kell,

Magukat próbára akarták tenni,

S hűségüket le akarták mérni.

Körülvették a megtévesztő bútort,

Izgatott lélegzetük az Budán végigfutott.

S egy hatalmas suhintással,

Sokan eltűntek egy apró koppintással.

 

Ki nem, az sietve hazaszaladt,

Boldog volt, mert a “vizsgán”

áthaladt.

 

Csak az öregúr maradt a főtéren egyedül,

Széles arcán a ránc elterül.

Csalódottság érzete járja át a lelkét,

Lehúzza magáról nagyapó-jelmezét.

 

Így állt egy helyben, szomorúan  nem más,

Mint a próbáratevő nagy és igazságos Mátyás.

16 Sze

Ha elmész… (jelige: Ovidia, 14 éves)

 

Ha te majd elmész,

és én nem látlak többé,

akkor is érezni fogom

neved hallatán

a fojtó kezet a torkomon?

Idegen leszel újra már,

mint derű a bánat ablakán?

Vagy a gyomromban a pillangók

tovább táncolnak majd ugyan úgy?

 

Hiába tudom, már most se vagy,

távolról még láthatlak.

El se mentél, de én már búcsúzok.

Gyorsan túllendülök majd,

s más iránt érzem ugyanazt?

Vagy nem fogok szeretni mást?

Leragadok egy szavadnál,

bár sosem szerettél viszont.

16 Sze

Vallomás neked (jelige: Ovidia, 14 éves)

 

Üresen meredek rád

Mint űzött vad

Kit félelme hajt

Minduntalan tova

S te nem érted

Mert bár szám mosolyog

S állítja, jól vagyok

Szemem rémült

Lelkem összetörten somolyog

 

De nem szólok

Riadtan, hallgatva várok

Hátha nem követ

Talán ma elmarad az ütközet

S én is megpihenhetek

De ismét tévedek

 

Lelkem démonai megőrítenek

Nyugtalan szívemnek nem engednek

Megfeszült inakkal figyelek

S tudom ők is figyelnek

Idegen, távoli lesz minden

Egyetlen gondolatom kiált:

Bármit, csak el innen!

Már barátból is rémkép vált

 

S én csak várok

Rájuk várok

Még mindig remélve

És mégsem veszik észre

De nem szólok

Magamba roskadva állok

A démonaimra várok

 

Mert már nem bírok futni

Ahhoz túl fáradt vagyok

Talán még te se mindig látod

Ahogy rám tör a fájdalom

S hirtelen üresen rád meredek

Mert szemem előtt rémkép űz rémképeket

 

Üresen meredek rád

Elveszetten, magány bánt

De nem egyek oda hozzád

Rád mosolygok némán

És eljátszom, hogy nincs problémám

 

S te játszol velem

Mintha te se látnád

Bohóckodunk, mintha nem is zuhannánk

Nem figyelünk, jön ami jön

Nem sok már, amit együtt átvészelünk

Loading...