• Termékkategóriák
12 Sze

Apa (jelige: honnantudjam, 15 éves)

Belement egy szálka az ujjamba. Ez kizökkent egy kicsit, de továbbra is csak lógatom a lábamat a langyos vízbe. A gyenge hullámok, és a lágy szellő érzése egészen megnyugtat, még azt is elfeledteti velem, hogy már lement a nap, és én félek a sötétben.

 A város szélén, egy móló végén üldögélek kora délután óta, és a múltamon merengek.

Egészen pontosan főképp a kapcsolatomon az apámmal.

 Az én apám Németországban dolgozik, de egyébiránt is az ország túlvégén lakik, szóval nem látom gyakran. Talán úgy másfél, kéthavonta. Jobb így.

Amikor kicsi voltam, még együtt éltünk hárman: anyám apám, és én.

 Az én apám ivott, és véresre verte a nővéremet, amiért egyszer sírni mert. Nálunk tilos volt sírni. Ha apának rossz kedve volt – márpedig általában nem volt jó napja – akkor néha akkora pofont adott, hogy a fal adta a másikat.

Sokszor aludtam el a küszöbön kuporogva, mert hallgattam, ahogy a szüleim a konyhában, zárt ajtók mögött ölik egymást.

 Anyám félt az apámtól, utálta, de előttem mégis mindig mentegette.

 Az én apám mindenkit kritizált, megalázott, és mindenkibe belekötött.

Az én apám sose jött el értem sehova, anyám meg estig dolgozott, szóval mindenhol én maradtam legutoljára, a takarítónőkkel például.

 Az én apám fiút akart. Volt is neki. Az ikertesóm. De meghalt. Így maradt két lánya, akiket utált ezért. Utált, amiért nem én haltam meg. És én is utáltam magamat. Szerettem az öcsémet. Szeretem most is, és rettenetesen hiányzik.

Apa verekedni tanított kb. 4-5 éves koromtól. Azt mondta, meg kell tudnom védenem magam.

Az én apám agresszív, és hatalmi alapon oldja meg a problémáit. Így biztos könnyebb neki, de az már nem jut eszébe, hogy hány emberen gázol át gátlástalanul így.

 Az én apám leitatott, amikor 8 éves voltam. A lakásán voltunk, és Sangriát ittunk. Mindig emlékezni fogok arra a napra. Azt hittem, meg fogok halni, annyira rosszul lettem. Aztán elnyomott az álom, és attól féltem, soha nem ébredek fel.

 Apa sokszor tett zavarbaejtő, vagy éppen fájdalmas dolgokat velem. Nagyon sokszor. Később, tini koromban is. Nagyon fáj. És félek tőle.

Mi nem kellettünk apának. Eldobott minket. Megcsalta anyámat. Anyát ez már nem érdekli, legalábbis azt mondja. De engem igen.

 Apa büdös zokniait már egy másik nő mossa. Fiatalabb. Apa jobban szereti az ő gyerekeit, mint a sajátjait. Így végre lehet egy fia is. Balázsnak hívják, 1 évvel idősebb nálam.

 Papa szeretett. Ő jó volt hozzánk. Aztán rákos lett. Ő is itt hagyott. Öcsémmel van.

Emlékszem, amikor utoljára láttam. Az arca hamuszürke volt, szemei homályosak.

Apa sírva hívott fel, amikor megtörtént. Nem voltam ott a temetésen, nem is tudtam róla.

Nagyanyámmal papa halála óta nem tartjuk a kapcsolatot. Ő kitagadott engem, nővéremet is, és nem állunk szóba egymással.

 Az apám havonta felhív. Átlagosan 1 perc 20 másodpercig bájcsevegünk körülbelül. Ritkán eljön hozzám. Akkor vele kell lennem 16 órán keresztül, ha nem visz el. Együtt kell vele töltenem egy teljes éjszakát egy szobában, egy ágyon, bezárva. Egyedül. Sötétben.

 Apa kisemmizte anyát. Szinte teljesen. Miután elköltöztünk, elölről kellett kezdenünk mindent. Egy kórház padlásterében laktunk 3 évig, ahol télen nagyon hideg volt, nyáron meg legalább 40 fok. És csótányok. Sok csótány. Rettegtem tőlük.

Volt egy félfolyosó még felettünk. A végén rozsdás vasajtó, lelakatolva. Előtte időről-időre elszívott cigarettacsikkek, tűk és ilyesmik jelentek meg. Mindig félhomály volt ott, és valami fura szag. Féltem attól a helytől, és a lépésektől, amit arra néha hallottam.

 A nővérem 29 éves. Igazából csak féltesóm. Az anyjával él egy kis panelben. Asszem’ a negyedik egyetemet kezdi, nem találja a helyét. A nővérem apát nem nevezi apának, csak a keresztnevén, és kisbetűvel. Megértem.

 A nővérem velem van, és igyekszik kisegíteni, ha baj van. Ő szeret engem. Anyám is többnyire. És barátaim is vannak. Legjobb barátnőmre mindig számíthatok, és rajta kívül is van még 4-5 ilyen ember. Imádom őket, és óriási hálával tartozok nekik, amiért elfogadnak, és velem vannak. Öcsém is velem van, ha fizikailag nem is.

 Volt egy barátom. Jártunk. Nem sokáig tartott, és sokáig szenvedtem utána. Nagyon bonyolult és nagyon törékeny volt a kapcsolatunk. Aztán barátok lettünk. Megbíztam benne. Szeretem még most is, pedig kihasználta a gyengeségeimet. Tegnap lezártam vele mindenfajta kapcsolatomat. Jól tettem. Nem hiányzik.

Igyekszem azokra az emberekre koncentrálni, akikkel kölcsönösen fontosak vagyunk egymásnak.

Apám nem ilyen. Én sose lehettem neki elég okos, elég szép, elég halk, és elég láthatatlan. Vagy éppen eléggé fiú. Aztán meg elég nőies.

 Én félek az apámtól.

Nem kellek neki.

Nekem nincs apám.

 Itt a mólón ücsörögve valami megváltozott bennem a nap folyamán. Már nem akarok mindenkinek megfelelni. Főleg azoknak nem, akik nem érdemlik meg.

 Néha be kell csuknunk egy ajtót, hogy kinyithassunk egy másikat, és ne legyen huzat.

Loading...